FM2012 - Blackburn Rovers 2025-2026 (Ismét a csúcson Angliában!)

15. év (2025-2026)

Bajnokság 1. helyezés

Bajnokok Ligája negyeddöntő

Carling Cup győzelem

FA Cup győzelem

Community Shield vereség

Ebben a szezonban visszatértünk a korábbi években megszokottakhoz, ugyanis a célként várt Bajnokok Ligája döntő ismét megugorhatatlan akadályt jelentett számunkra, a többi sorozatban azonban remekül szerepeltünk. Az év elején óriási bizonyítási vággyal léptünk a pályára az előző évben - az utolsó fordulóban - elveszített bajnoki cím miatt. Bár a Community Shield-en büntetőkkel vereséget szenvedtünk a Manchester Citytől, a bajnokságban egész évben rendkívül erős és egyenletes teljesítményt nyújtottunk, aminek köszönhetően a versenysorozat finisét szinte a székben hátradőlve várhattuk. A végén 16 pontos előnnyel zártunk a második helyezett Manchester City előtt, a klub történetének 9. bajnoki címét (saját magam hatodikját) szerezve. Mi rúgtuk a legtöbb gólt, szám szerint 101-et, és mi kaptuk a legkevesebbet is, tehát minden csapatrész nagyszerűen teljesített. Mögöttünk a City, a Manchester United és az Arsenal érte el a Bajnokok Ligája helyezéseket, az Europa Liga-indulást jelentő helyeken a Southampton és a Chelsea osztozkodik. Kiesett az Ipswich, a Brighton és a Wolverhampton.

A szezon előtt erősnek gondoltam a csapatot, ezért mindössze 10 millió fontot költöttem, ebből Ivica Mrmic egymaga elvitt 8,5 milliót. A fiatal horvát játékost elsősorban David Bascunan mentesítésére szerződtettem, ehhez minden adottsága meg is van a remekül passzoló, nagy munkabírású középpályásnak. Mellette szinte aprópénz volt az argentin középhátvéd Jorge Bonetti leigazolása 1,9 millióért, és érkezett kölcsönbe a PSG-től a fiatal francia csatár, Tarek Benali. Az algériai felmenőkkel büszkélkedő 18 éves támadó a megfigyelőim szerint a következő évek csodagyereke lehet, ezért a kölcsönszerződésbe trükkösen belefoglaltattam egy 5 milliós opciós vételi jogot is, gondolva a jövőre!

A bevételi oldal igencsak pozitív lett, miután két játékos eladásából 40 milliót kasszíroztam! A Villareal nagyon érdeklődött már egy ideje Ricardo Ramírez után, én pedig nem gördítettem akadályt a távozása elé, pláne úgy, hogy a spanyol csapat 18,75 milliót adott érte. A másik távozó Gonzalo Cirillo, akiért visszautasíthatatlan ajánlatott tett a Lyon, kereken 20 millió font ellenében váltott országot a kiváló argentin szélső. Egy év alatt 17 millió fontot kerestem a játékoson! Kettejük mellett még kölcsönadtam egy évre Mikael Ramstömöt az Aston Villának, hogy fejlődjön és a szezon végén visszavonuló Zargo Touré helyét átvegye jövőre.

Az otthoni kupákban taroltunk, hiszen az FA Kupát és a Carling Kupát is megnyertük, így sikerült a triplázás! Az FA Kupában a Nottingham Forest (2:1), Sheffield United (3:1), Tottenham (3:2), Arsenal (2:0), West Ham (3:1) legyőzése után a döntőben Marcelo és Masson góljaival 2:0-ra megvertük a Chelsea-t. A Carling Kupában a Sheffield United (4:1), Manchester United (2:0), Chelsea (2:1), West Ham (3:0, 3:0) után a döntőben 3:0-ra vertük a Wigant Ojeda kettő és Taylor egy góljával.

A Bajnokok Ligájában végre szerettem volna nagyobb eredményt elérni, célként a legjobb 4 közé jutást tűztem ki előzetesen, de titkon szerettem volna a döntőbe bekerülni. Sajnos az álom, álom maradt, mert nem sikerült elérni idáig, de így is átléptük a saját árnyékunkat. A PSV, Olympique Marseille, RB Salzburg csoport nem tűnt könnyűnek, de igazi riválisnak csak a franciák tűntek. Ez a jóslat be is igazolódott, mert tőlük mindkétszer kikaptunk (1:2 és 0:1), de a hollandokat és az osztrákokat mindkétszer megvertük (2:1 és 2:1 a PSV, és kétszer 4:0 az osztrákok ellen). Eljutottunk a mumusnak számító első kiesési körhöz, ahol a félelmetes Real Madrid-ot kaptuk… Gondoltam, akkor itt idén is vége! Az első, hazai mérkőzésen ráadásul győzni sem sikerült, csak 1:1 lett, ami nem sok jót ígért a Bernabeu poklában! A visszavágón azonban kiválóan focizni 1:0-ra győztünk Adam Taylor góljával, amivel bejutottunk a negyeddöntőbe, ahol az FC Porto gárdája várt ránk . A portugáloknak erősebb csapatuk van, mint amit bárki gondolna, ezért is lepett meg, hogy Porto-ban 0:1 után, egy Masson és egy 89. percben szerzett Marcelo góllal simán nyertünk 2:1-re, ami a visszavágó szempontjából nagyon ígéretesnek tűnt. A visszavágón azonban csődöt mondott az egész alakulat, szánalmas vergődéssel, a hosszabbításban bekapott góllal 2:3-ra kikaptunk, amivel a Porto ment tovább, idegenben szerzett több góllal. A 90. perc után 2:1-re vezetett a Porto, ám a hosszabbítás 102. percében Taylor betalált, amivel mi álltunk továbbjutásra.  A 116. percben azonban a portugálok ismét gólt szereztek, amivel a mennyből a pokolba kerültünk…

Nézzük a csapatot… A kapuban évek óta a megbízható Jerome Garcia (50/-) áll, ő az egyik kulcsfigurája annak, hogy minden évben a legkevesebb gólt kapjuk, lehet rá számítani a legnehezebb esetekben is. Váltótársa a 39 éves Joe Hart (11/-) volt, aki a szezon végén bejelentette a visszavonulását. Sokat nem játszott a szezonban, már nem ütötte meg azt a színvonalat, amit az ember elvár egy Blackburn szintű kapustól.

A védelem bal oldalán a megszokott páros, Martin Collymore (31/-) és a brazil Carlao (30/1) szántotta fel a pályát, a jobb oldalon pedig Jean-Rémy Witakenge (35/1) és a szezon végén visszavonuló 35 éves Loris Néry (10/-). A szélsőhátvédjeim nagyon fontos feladatot oldanak meg napról napra, a legtöbb labdát ők szerzik, de valami brutális mennyiségben. Igaz, feladatuk szinte kizárólag a védekezésre épül. A következő szezonban az eredendően jobb lábas Carlao átveszi Néry örökét a jobb oldalon, bal oldalra pedig érkezni fog a tehetséges spanyol szélsőhátvéd, Rubén.

A középhátvéd poszton elég nagy a tumultus, elsősorban Tom Andrews (28/7) és Marc Fournier (39/7) helye biztosított, ők már hosszú ideje játszanak együtt, egymás gondolatát is ismerik. Minden évben kérők tucatjait kell kikosaraznom miattuk. Helyetteseik a polihisztor, több poszton is otthonosan mozgó olasz, Gabrielle Datteri (32/2) és a kiváló szezont maga mögött tudó Emiliano Ojeda (39/8) voltak. Itt kapott még szerepet Jorge Bonetti (23/3) is, és a Jolly-Joker Thomas Nielsen (24/-), aki a védelem összes posztján megfordult beugróként, és igazából mindenhol jól vizsgázott. Egy év múlva ráadásul érkezik még egy argentin, a szupertehetséges tini, Mariano Díaz is, így valakinek mennie kell majd…

A védekező középpályás helyén a brazil Dionísió (24/1) és a skót Ross Shanks (32/-) az elsődleges választás, közülük az játszik, aki éppen jobb formában van. Beugróként Zargo Touré (13/-) jöhet még számításba, de a 10 éve nálunk játszó 35 éves szenegáli játékos az idény végén visszavonul. Jelenleg játékos-edzői szerepkörben foglalkoztatom, a foci mellett ő az egyik erőnléti tréner a csapatnál.

A bal szélső posztot a csodagyerek ígéretű 21 éves Marcel Hoffmann (37/6) foglalja el, aki a rengeteg gólpassz mellett a góljaival is kitűnik a mezőnyből. Cirillo távozásával Matt Harper (35/6) a pálya közepéről a bal szélre került, de a 24 éves játékos itt is remek teljesítményt nyújt, tömi labdával a csatárokat. Jobb szélen óriási konkurenciaharc alakult ki a csapatba kerülésért, mert Tom Ringgaard (32/3), Marcelo (32/10) és Teele Koetle (30/8) is meggyőzően játszik. Bár idén nem látszik, de Ringgaard rendkívül gólerős és okos játékos, Koetle lendületes, Marcelo pedig sokoldalú szélső… Ember legyen a talpán, aki tud dönteni hármójuk közül! Idén a brazil Marcelo volt a legjobb, de azt is mondhatnám, hozta azt, amit a képességei kapcsán vár tőle az ember. A középpálya közepének a chilei David Bascunan (36/6) az ura, idén is a tavalyihoz hasonló remek produkciót nyújtott. Váltótársa a frissen igazolt Ivica Mrmic (23/-), aki remek passzolási képességével és nagy munkabírásával tűnik ki a tömegből.

A csatárok közül David Masson-t (38/23) lehet kiemelni, de a francia idén a szokottnál haloványabb volt. Ez nála azt jelenti, hogy nem 38 gólt rúg, hanem csak 23-at… Az idény vége felé Masson leeresztett, szinte csak lézengett a pályán. Sok-sok éve játszik topformában, szezononként 30-35 gólt szerezve, remélem, jövőre megint összeszedi magát. Mellette talán Charlie Freeman (41/16) és Adam Taylor (43/13) volt az, akivel elégedett vagyok, de a tavalyi szuper formája után John Cox (33/6) csak árnyéka volt önmagának, aminek köszönhetően a világbajnokságra sem kapott meghívót az angol válogatottba. A két fiatal, Tarek Benali (27/9) és Igor Dujanic (33/9) viszonylag jól futballoztak, de a horvátot kölcsönlistára tettem év elején. Benali érdekes volt, mert sokat gondolkodtam, hogy éljek-e a kölcsönadási szerződésében lévő 5 millió fontos opciós vételi joggal, mert a szezon első kétharmadában csetlett-botlott a pályán, és mindössze 3 gólra volt képes. Aztán az Arsenal elleni PL mérkőzésen összekapta magát, mesterhármast vágott az 5:3-ra megnyert mérkőzésen… Ez azt eredményezte számára, hogy végleges szerződést kapott, Dujanic-ot pedig 3 millió fontért eladtam, mert elegendő öt támadó a keretbe…

A távlati terveim a jövőre  nézve az, hogy végre a Bajnokok Ligájában is maradandót alkossunk, ezért a következő szezonban mindent ennek fogok alárendelni!