FM 2012 - Blackburn Rovers 2022-2023 (Ki fog minket megállítani?)

12. év (2022-2023)

Bajnokság 1. helyezés

Bajnokok Ligája elődöntő

Carling Cup győzelem

FA Cup győzelem

Community Shield győzelem

Ez az év úgy vonul be a blackburni krónikákba, mint olyan év, amikor szinte mindent megnyertünk. Gyakorlatilag, abban a sorozatban, ahol elindultunk, győztesként hagytuk el a pályát. Egyetlen fekete pont a bizonyítványban a Bajnokok Ligája, ahol nem sikerült bejutni a döntőbe, az elődöntőben ugyanis leckét kaptunk a taktikus futballról. De menjünk csak sorjában…

Hogy is szól a népszerű focista mondás? Végy egy jó kapust! Én vettem, hiszen a Birmingham City hálóőrét, Joe Lewis-t sikerült leigazolnom, növelve az angol játékosok számát a csapatban. Igazából semmi gondom nem volt az eddig a cserekapus szerepkört betöltő amerikai Chris Novak-kal, de ő egyszerűen túl jó kapus ahhoz, hogy a Garcia mögött a cserepadon ücsörögjön, ezért elengedtem a portugál Sportinghoz. Sikerült egy igazán jó üzletet is nyélbe ütnöm, csatlakozott hozzánk a Juventus jobb oldali védője, a francia Jean-Rémy Witakenge, akit évek óta próbálok már megszerezni, de eddig nem sikerült. Witakenge a Manchester Unitedben lett minőségi játékos, de az angolok hallani sem akartak róla, hogy országon belül adják el, de két éve elpasszolták a Juventusnak, ahonnét mindössze 7 millióért tudtam visszacsábítani a frusztrált játékost. Remek üzlet volt, nem is vitás!

Érkezett a korábban említett fiatal és gyors szélső, Teele Koetle, aki reményeim szerint tehermentesíteni tudja Ringgaard-ot. Rajtuk kívül egy merész húzással szerződést kínáltam a klub nélküli, 36 éves legendának, Wayne Rooney-nak is, de sajnos a rekordszámú válogatottsággal bíró játékos már nem volt a régi. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy a csere cseréjének még megteszi, de óvatosságból mindössze 1 éves szerződést írtunk alá vele.

Januárban viszont megkötöttem az évszázad üzletét, mert aláírt hozzánk a Crvena Zvezda fiatal brazil jobbszélsője, Marcelo! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik legjobb játékos lesz, aki a kezem alatt játszott, és azon sem csodálkoznék, ha hamarosan egymásnak adnák a kilincset a kérők. Azt már el sem merem mondani, hogy mindössze 3,3 millió fontba került. Rajtuk kívül még érkezett egy angol játékos, John Cox, aki csatárként és szélsőként is bevethető. Cox az egyre jobban lesüllyedő  Liverpool-t hagyta ott a kedvünkért, 7 millióba került.

A távozókért összesen 43 millió fontot kasszíroztam, ebből a januári átigazolási szezonban a Barcelona-hoz igazoló Rubén Padilla egymaga 23,5 milliót ért. A spanyolt már régóta környékezte a katalán gigaklub, és bár 27 milliót szerettem volna érte, a végén azért megegyeztünk. Marcelo érkezésével kevesebb szerep jutott volna neki, mivel Padilla inkább védekező stílusú játékos. Rajta kívül eladtam az utóbbi szezonban sokat sérült Davide Seculint a Sampdoriának 6,5 millióért, valamint Valerio Bonacci is hazatért Nápolyba 3,1 millióért. A brazil balszélső, Junior is távozott, érte az AC Havre fizetett 5 milliót. Szerződése lejártával ingyen igazolt a Fenerbahce-ba Thomas „Helveg” Nielsen.

A bajnokságban hatalmas fölénnyel végeztünk az első helyen, a második helyezett Manchester United 15 ponttal lemaradva követett csak bennünket. Szinte a szezon elejétől fogva már akkora pontelőnnyel álltunk az élen, hogy kis híján hátradőlve szemlélhettük a többiek elkeseredett párharcát. Volt pár nagyarányú győzelmünk is, a Wolves otthonában 6:1-re, a West Brom pályáján 8:1-re nyertünk, a Chelsea-t pedig hazai pályán poroltuk el 6:2-re. Sokáig az Arsenal volt a legnagyobb kihívónk, azonban az ágyúsok a gyenge hajrá miatt csak a bronzérmet tudták megkaparítani. Az erőtlen Manchester City a 4., a Tottenham az 5., az ismét 58 millió fontot költő Aston Villa pedig a 6. helyet szerezte meg. A Chelsea csak a 8. lett, míg az óriási mélyrepülésben lévő Liverpool csak a 13. helyre tudott odaérni úgy, hogy májusban Antoine Kombouarét is kirúgta az amerikai elnök, helyére a holland Gertjan Verbeek érkezett, aki már a 4. menedzser két év alatt. Így nem lehet csapatot építeni! De úgy sem, ahogy az Aston Villa teszi, a birminghami gárda az elmúlt 4 évben 319 millió fontot költött olyan játékosokra, akik alig tesznek le valamit az asztalra. Pazarlás!

A FA Kupában az Aldershot (3:0), a Derby (1:1 és 4:0), a Bolton (3:0), a Tottenham (5:0) után a döntőben simán vertük az Evertont (3:0), amivel a 3. FA Kupa győzelmemet ünnepelhettük (a klubnak összesen ez volt a 9. sikere). A Carling Kupában a Middlesbrough (0:0, büntetőkkel 5:4), a Newcastle (2:0), a Huddersfield (3:1), és a Reading (1:0 és 1:1) legyőzése után a döntőben a vártnál könnyebben 4:0-ra vertük a széteső Arsenalt. Ezzel a 2. ilyen kupagyőzelmemet ünnepelhettem (a klubnak ez volt a harmadik).

A Bajnokok Ligájában a CSZKA Moszkva, Olympique Marseille és az AEK Athén csoport erősnek tűnt, az első mérkőzésen mindössze 1:0-ra tudtuk megverni az oroszokat, majd utánna Marseille-ben vereséget szenvedtünk. Aztán beindult a szekér, a görögöket elpáholtuk mindkét meccsen (4:0 és 7:1), aztán a moszkvaiak (3:0) és a Marseille (4:1) is kapitulált. A kieséses szakaszban a Valencia kemény ellenfélnek tűnt, de az idegenben elért 1:1 után otthon 2:0-ra megvertük őket. A negyeddöntőben aztán jött a mumus, ki más, mint a Bayer Leverkusen, de az előző évek gyakorlatától eltérően mindkét találkozón 2:1-es győzelmet arattunk, így végre megszakítottuk az ellenük tartó rossz sorozatot. Az elődöntőben az Atletico Madrid eszén nem tudtunk túljárni, a higgadtan és taktikusan focizó spanyolok ellen egy 0:0-s döntetlennel és egy 1:0-s vereséggel búcsúztunk. 

A kapuban az előző évekhez hasonlóan Jerome Garcia (45/-) védett, aki magabiztosan állta az ellenfél rohamait. A cserekapusnak szerződtetett Joe Lewis (6/-) kevés mérkőzésen kapott lehetőséget. A védelemben a Martin Collymore (32/-), Tom Andrews (36/6), Marc Fournier (28/5) és Jean-Remy Witakenge (36/-) hatékonyan állították meg a támadásokat, hiányukban Carlao (30/-), Gabrielle Datteri (39/8), James George (35/1) és Loris Nery (28/-) is remekül megállta a helyét. Sőt, Datteri a jó teljesítményének köszönhetően év közben ismét meghívót kapott az olasz válogatottba. Thomas Nielsen (20/1) kiegészítő ember volt, nem sokat volt pályán.

A védekező középpályás poszton óriási versengés volt Ross Shanks (23/-), Dionísió (25/2), Zargo Touré (23/1) és a fiatal Michael Ramström (29/-) között. A svéd játékos egyébként az év felfedezettje nálam, 18 éves kora ellenére hihetetlenül jól játszott, most már komolyan számolok vele a jövőben. Az év elején - értékelve a majd’ évtizedes munkáját a csapatnál – a 33 éves Zargo Touré-val játékos-edzői szerződést kötöttem, a jövőben a csapat fizikai felkészítése is ő feladata lesz.

A középpályán David Bascunan (25/6) végre úgy játszott, ahogy egy irányítótól elvárja az ember, a gólpasszok mellett maga is többször eredményes volt. Mellette Ricardo Ramirez (32/4) és Matt Harper (35/4) szántották fel a pályát. A széleken Tom Ringgaard (37/7), Adam Taylor (43/8), és a félidőben igazolt Marcelo (16/2) villogott, rengeteg gólpasszal tömve a támadókat. Teele Koetle (25/5) kevesebbet játszott, de ha pályán volt, a játékában mindig benne volt a gól. Külön szót kell ejtenem a 18 éves Marcel Hoffmann-ról (34/7), aki egészen elképesztő formában és gólerősen focizta végig az idényt.

 

 A támadók közül David Masson (32/35) volt a legjobb, de ez aligha jelenthet meglepetést. A francia csatár elképesztő mérkőzés/gól arányát megtörte egy márciusi 3 hónapos sérülés, aminek következtében ebben a szezonban már nem lépett pályára. Azonban ezzel a hendikeppel is angol gólkirály lett, megismételve a tavalyi elsőséget. Fő csatártársa immár Charlie Freeman (45/25) lett, aki kiszorította Kamil Yilmaz-t (33/18) a kezdőcsapatból. Persze, nem mintha a török játékos annyira gyengén teljesített volna… John Cox (25/4) a szurkolók kedvence lett, de biztosan nem a góljai miatt, ugyanis ezen téren azért van még hova fejlődnie. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy inkább szélsőként játszattam. Sajnos a nagypapakorú Wayne Rooney-tól (24/3) elég halovány teljesítményre futotta, de alighanem tőle senki sem várt megváltást. Az év végén a rekordválogatott csatár szögre is akasztotta a focicipőt. Még rosszabbul járt Vojtech Novak (14/3), aki egy 7 hónapos sérülés után tért vissza, de borzalmasan visszaestek a képességei. Még 1 év van vissza a szerződéséből, ezt ki fogja tölteni, de utána elengedem, mert már nem illik a csapatba.

FM 2012 - Anglia - 2022-es világbajnokság

 

Angol válogatott

2022-es világbajnokság

Katar

A világbajnokság győztese

A Blackburn Rovers irányítása mellett már a második ciklusomat töltöm az angol válogatott élén, amely gárdával 100%-os teljesítménnyel jutottam ki a 2022-es katari világbajnokságra. Előzetesen kicsit tartottam ettől a világversenytől, mert 4 éve - éppen az első regnálásom alatt - simán kiestünk az USA, Portugália, Ecuador csoportból két döntetlennel és egy vereséggel és a legszomorítóbb, hogy lélektelen játékkal. A kudarc után érthető módon a szövetség új kapitányt keresett a helyemre, de hiába lett a 2020-as Európa Bajnokságon ezüstérmes az angol csapat, az utódomnak, Gianfranco Zolának némi meglepetésre ajtót mutattak.

Itt jöttem képbe megint, hiszen az olasz szakember menesztése után jelentkeztem a megüresedő állásra, és másodszor is megkaptam a lehetőséget. Kinevezésemkor fiatalítást ígértem, hiszen a korábbi sztárok és húzóemberek, mint például Wayne Rooney, Joe Hart, Jack Rodwell vagy Ryan Shawcroft már a pályafutásuk kései szakaszában jártak, ezért mindenképpen szükségessé vált egy új, fiatalabb, sikerre éhes generáció beépítése a csapatba. 

A világbajnoki selejtezők alatt rengeteg játékost kipróbáltam, és különösebb akadályoktól mentesen, maximális pontszámot elérve jutottunk ki a világbajnokságra. A fiatalítás eredményeként került a válogatottba az Arsenal jobbhátvédje, Steve Watson (20 éves), az irányító középpályás Matt Harper (Blackburn, 20), a csatár Jason Pike (Arsenal, 21), a három balhátvéd, Martin Collymore (Aston Villa, majd Blackburn, 21), David Woolley (Man Utd, 22) és Kyle Beard (Man City, 23), valamint a két szélső, Nabi Perry (Southampton, 23) és Teele Koetle (Chelsea, majd Blackburn, 23). 

Közben olyan régi bútordarabok koptak ki a gárdából, mint Tiago Ilori (Arsenal, 29), Tom Cleverley (Arsenal, 32), Fabian Delph (Arsenal, 32), Chris Smalling (Arsenal, 32), Jack Robinson (Man Utd, 28), Kyle Bartley (Wigan, 31), Ryan Shawcroft (Stoke, 34), Daniel Sturridge (Arsenal, 32), Scott Dann (Leeds, 35) vagy Kieran Gibbs (klub nélküli, 32). De jóval kevesebb szerepet kapott már a 36 éves Wayne Rooney (Blackburn) és Jack Rodwell (Real Madrid, 31) is. Közülük csak Rodwell, Delph és Cleverley számíthat arra, hogy még gyarapíthatja a válogatottságainak számát, de rájuk sem számítok már úgy, mint régen. 

A fiatalok közül gyakorlatilag mindenki bevált, Jason Pike rövid idő alatt az angol keret harmadik legjobb góllövőjévé avanzsált, a 23 válogatottságán 21 gólt szerzett, ami kiváló teljesítmény! Nabi Perry és Teele Koetle villogott a felkészülési időszakban, Matt Harper ügyesen szervezte a játékot a középpályán, Steve Watson pedig kirobbanthatatlan lett az előtte hiányposztnak számító jobbhátvéd pozícióból. 

Mindezek ellenére kicsit félve indultunk neki a világbajnokságnak, mert félő volt, hogy a VB legfiatalabb kerete majd nem bírja a világversennyel járó pszichikai nyomást, és kezdetben igazam is lett. Egyébként úgy lett az angol válogatott a világbajnokság legfiatalabb csapata, hogy kivittem a 35 éves Joe Hartot és – nagy vacillálás után – a 36 éves Wayne Rooney-t is, bízva abban, hogy Rooney óriási tapasztalata majd segít a fiatalok beilleszkedésében. Ezzel a lépéssel a bajnokságban 19 gólt szerző Julian Dean (akit a VB alatt megvett ManUtd a Stoke Citytől) sajnos kimaradt az utazó keretből, bár ez talán hibás döntés volt…

Csoport, 1. mérkőzés: Ghána – Anglia 2:2

A csoport első mérkőzésén a tapasztalatlanságunk okán aztán bele is szaladtunk a késbe, Ghána a 92. percben, egy óriási, a középhátvéd posztján elkövetett Phil Jones hiba után 2:2-re mentette a mérkőzést. Érdekes, hogy Jones az egyik legrutinosabb tagja a keretnek, mégis amatőrökre jellemző hibát vétett. Sajnos Andrews a fejesgólja után megsérült a találkozón, ezért a következő mérkőzésen nem játszhatott.

Kezdőcsapat: Alex Smithies – Steve Watson, Tom Andrews (Jack Rodwell, 63.), Jordan Tiffin, Martin Collymore – Phil Jones – Fabian Delph (Matt Harper, 67.), Raheem Sterling, David Holmes – Charlie Freeman, Jason Pike (Wayne Rooney, 65.).

g: Ayew (51.), Fiamenyoh (92.) ill. Andrews (54.), Freeman (62.)

Csoport, 2. mérkőzés: Belgium – Anglia 1:1

Hatalmas volt a tétje a mérkőzésnek, hiszen aki vereséget szenved, az szinte biztosan lemondhatott volna a továbbjutásról. A nagy nyomás hamar éreztette a hatását, hiszen már az 5. percben hátrányba kerültünk, utána pedig csak futottunk az eredmény után és több játékosom is kritikán aluli teljesítményt nyújtott (Watson, Jones, Pike, Delph). Az egyetlen pozitívum, hogy Freeman a 91. percben a semmiből döntetlenre mentette a találkozót, amivel megmaradt az esélyünk a továbbjutásra.

Kezdőcsapat: Alex Smithies – Steve Watson (Matty Kell, 45.), Phil Jones, Jordan Tiffin, Martin Collymore – Jack Rodwell – Fabian Delph (Matt Harper, 45.), Raheem Sterling, David Holmes – Adam Taylor, Jason Pike (Charlie Freeman, 67.)

g: Meert (5.) ill. Freeman (91.)

Csoport, 3. mérkőzés: Anglia – Japán 5:0

Óriási volt a tét, hiszen kedvező eredmények mellett még mind a négy gárdának volt esélye a továbbjutásra, ezért számunkra csak a győzelem volt elfogadható. Több helyen változtattam a kezdőcsapaton, a többször bizonytalankodó Smithies-t Hart váltotta a kapuban, visszakerült a felgyógyult Andrews a védelem tengelyébe, a középpályán a kreatívabb Wilshire kezdett, jobb szélre pedig Perry-t tettem a halovány Sterling helyére. A változtatásoktól azt vártam, hogy a korábbi mérkőzéseken akadozó támadójáték kicsit gördülékenyebb lesz. Szerencsére már a 2. percben gólt szereztünk Holmes révén, amivel mázsás kövek hullottak le a csapatról, és a félidőben már hárommal vezettünk. A győzelem azt jelentette, hogy a csoport 2. helyen továbbjutottunk Ghána mögött.

Kezdőcsapat: Joe Hart – Steve Watson, Tom Andrews, Jordan Tiffin, Martin Collymore – Phil Jones – Jack Wilshire (Matt Harper, 78.), Nabi Perry (Teele Koetle, 60.), David Holmes – Adam Taylor (Wayne Rooney, 60.), Charlie Freeman

g: Holmes (2., 39., 51), Taylor (8.), Jones (64.)

Kieséses kör, 1. mérkőzés: Anglia – Horvátország 3:1

A „győztes csapaton ne változtass” elvet követve maradt a Japán ellen sikeresen szereplő, egyre jobb és magabiztosabb formába lendülő kezdőcsapat. Sokáig nem kellett várni a gólra, Andrews egy szöglet után talált a hálóba, megadva ezzel az alaphangot. Sajnos pár percre rá egyenlítettek a horvátok, de Perry elfutása és remek centerezése után Freeman megint betalált, majd Wilshire passzából Holmes beállította a végeredményt. Jól játszottunk, az elejétől kezdve nem volt kérdés, hogy melyik alakulat akarja jobban a továbbjutást. Itt éreztem először, hogy a fiatal csapatom bírni fogja a rájuk nehezedő nyomást.

Kezdőcsapat: Joe Hart – Steve Watson, Tom Andrews, Jordan Tiffin, Martin Collymore – Phil Jones – Jack Wilshire (Matt Harper, 65.), Nabi Perry, David Holmes (Raheem Sterling, 73.) – Adam Taylor (Jason Pike, 65.), Charlie Freeman

g:  Andrews (14.), Freeman (39.), Holmes (47.) ill. Katic (20.)

Negyeddöntő, Uruguay – Anglia 0:0 (tizenegyesekkel 6:7)

Nagyon kemény és feszült találkozón büntetőkkel sikerült a továbbjutás. Rengeteg volt a sárga lap, és nem kevesebb, mint 30 kapura lövésünk volt, de sajnos egyetlen egy sem került a gólvonalon túlra. Óriási fölényben játszottunk a vártnál gyengébb dél-amerikai alakulat ellen, de balszerencsések voltunk elől. Szerezünk két lesgólt, Tiffin fejelt egy kapufát, szinte el voltunk átkozva a kapu előtt. A hosszabbítás nem hozott döntést, a büntetőknél Holmes, Pike, Freeman és Andrews is értékesítette a magáét, míg az uruguay-i oldalon a negyediknek rúgó Coates kihagyta a lehetőséget, így az ötödik rúgó, Koetle eldönthette volna a továbbjutást, de a fiatal játékos lába megremegett a tét miatt, és kihagyta. Felváltva rúgtunk és a végén a 16. rúgó, Goni kihagyta, ezzel bejuttatott bennünket az elődöntőbe.

Kezdőcsapat: Joe Hart – Steve Watson, Tom Andrews, Jordan Tiffin, Martin Collymore – Phil Jones – Jack Wilshire (Matt Harper, 89.), Nabi Perry (Teele Koetle, 65.), David Holmes – Adam Taylor (Jason Pike, 65.), Charlie Freeman

g:  -

Elődöntő, Chile – Anglia 0:5

Uruguay után egy másik dél-amerikai alakulatot kellett két vállra fektetnünk, és azzal, hogy már túlszárnyaltuk a szövetség által elvárt negyeddöntős célt, felszabadultan játszhattunk. Az elődöntőre visszakerült a jobb szélső helyére Raheem Sterling, Nabi Perry nem győzött meg a teljesítményével, ezért a rutinosabb szélső kezdett. Az első gólnál éppen Sterling adott remek labdát Holmes-nak, aki ki is használta a helyzetet, 1:0. Három perccel később jött az angol tiki-taka, a végén Wilshire adott forintos labdát Taylor-nak, aki elrúgta a kifutó kapus mellett, 2:0. A szünet után Sterling adott be jól egy szögletet Tiffin fejére, Chile megint mehetett közepet kezdeni, 3:0. A középkezdés után lekontráztuk az ellenfelünket, Freeman, majd az időközben beállt Rooney, Holmes volt a labda útja, Rooney visszakapta középen, de a lövése lepattant, ahol jött Freeman és már 4:0 volt az eredmény. Óriási játék! A végén még Freeman éles szögből megszerezte önmaga második, csapata ötödik gólját, amivel elvettük a chileiek maradék önbizalmát is. Szenzációs játékkal irány a VB döntő!

Kezdőcsapat: Joe Hart – Steve Watson, Tom Andrews, Jordan Tiffin, Martin Collymore (Kyle Beard, 66.) – Phil Jones – Jack Wilshire (Fabian Delph, 73.), Raheem Sterling, David Holmes – Adam Taylor (Wayne Rooney, 62.), Charlie Freeman

g: Holmes (33.), Taylor (36.), Tiffin (63.), Freeman (65.,92.)

Döntő, Anglia - Argentína 5:0

Nehéznek ígérkezett a döntő, mert Argentína viszonylag könnyedén jutott el idáig, és rengeteg kiváló játékos alkotja a válogatottat. A 20. percben felrobbant a lelátó, mert Holmes szögletét a remek fejelő Tiffin bólintotta Salvatierra kapujába, megvan a vezetés! Az argentinok még fel sem ocsúdtak, és már másodszor is a hálójukban táncolt a labda, a középkezdés után Collymore szerelte tökéletesen a kiugró Higuaínt, majd Holmes indította Freemant, de az argentin kapusnál elhalt az akció. Azonban Salvatierre kidobása rosszul sikerült, a villámléptű Sterling lecsapott rá, és kilőtte a hosszú sarkot, 2:0. Bődületes baki egy kapustól egy világbajnokság döntőjében! És két perc múlva már 3:0 volt, mert a szétesett dél-amerikai csapat egy ártatlan bedobás után nem vette komolyan Adam Taylort, aki begyalogolt a tizenegyes pontig, senki sem próbálta szerelni, és erőből a kapuba bombázott. Hatalmas védelmi hiba volt! A fordulás után ismét kipasszoltuk a védelmet, Holmes adott Freemanhez, aki belőtte, ezzel lett 4:0. Lassan kezdett kínos lenni az eredmény. De még hátravolt az ötödik, Taylor középre adása után senki sem fogta Wilshire-t (ismét egy orbitális védelmi hiba!), aki köszönte szépen, és beállította a végeredményt, 5:0. A végén még egy szép gesztust gyakoroltam, az utolsó negyedórára lehetőséget adtam az eddig egy percet sem játszó Steele kapusnak, de az eredmény már nem változott. Argentína „megye kettes” szintű játékot produkált, nem volt túlzó a gólkülönbség.

Kezdőcsapat: Joe Hart (Jason Steele, 73.) – Steve Watson (Matty Kelly, 67.), Tom Andrews, Jordan Tiffin, Martin Collymore (David Woolley, 67.) – Phil Jones – Jack Wilshire (Fabian Delph, 73.), Raheem Sterling, David Holmes – Adam Taylor, Charlie Freeman

g: Tiffin (20.), Sterling (22.), Taylor (26.), Freeman (62.), Wilshire (75.)

Még kimondani is szép… a 2022-es világbajnok nem más, mint ANGLIA!

Charlie Freeman lett a világbajnokság gólkirálya 6 góllal, őt követi David Holmes 5 góllal. A legjobb játékos David Holmes lett, az ezüstérmes Charlie Freeman, a bronzérmes pedig Raheem Sterling. A VB legjobb fiatal játékosa Steve Watson, a legjobb kapus Joe Hart lett. A VB álomcsapatába bekerült Hart, Tiffin, Andrews, Wilshire, Sterling, Holmes, Taylor és Freeman. Elképesztő, taroltak az angol játékosok!

A világbajnok 23 játékos:

Joe Hart                      KA                  35        Manchester City                  120/-
Alex Smithies             KA                  32        Aston Villa                           27/-
Jason Steele                KA                  31        Wolverhampton                     2/-
 

Matty Kelly                V (J)                26        Birmingham City                  15/-
Steve Watson              V (J)               20        Arsenal                                  15/-
Kyle Beard                 V (B)               23        Manchester City                    3/-
David Woolley           V (BK)            22        Manchester United               11/-
Martin Collymore      V (B)               21        Blackburn Rovers                 20/-
Tom Andrews             V (K)              26        Blackburn Rovers                 65/5
Jordan Tiffin               V (K)              25        Aston Villa                            28/8
 

Jack Rodwell              Vkp, KP (K)   31        Real Madrid                           95/9
Phil Jones                   Vkp, V (K)     30        Manchester United                98/4
Jack Wilshire              Kp (K)            30        Arsenal                                101/20
Nabi Perry                  Tkp (JB)         23        Southampton                          7/1
Teele Koetle               Tkp (JB)          23       Blackburn Rovers                  7/1
Fabian Delph              KP (K)            32       Arsenal                                   25/1
Matt Harper                KP (K)            20        Blackburn Rovers                  16/1
Raheem Stering         Tkp (JB)          27        Valencia                                 67/15
David Holmes            Tkp (B), CS    26        Manchester United                71/38
 

Adam Taylor              CS, Tkp (B)    26        Blackburn Rovers                  56/15
Wayne Rooney          CS                   36        Blackburn Rovers                  166/60
Charlie Freeman         CS                  26        Blackburn Rovers                  37/16
Jason Pike                   CS                  21        Arsenal                                  23/21

FM 2012 - Blackburn Rovers 2021-2022 (Mesterhármas)

11. év (2021-2022)

Bajnokság 1. helyezés

Bajnokok Ligája 1. kiesési kör

Carling Cup 3. kör

FA Cup 5. kör

Community Shield győzelem

Idén kissé odacsaptam az igazolásoknak, egyből 8,25 milliót fizettem ki az angol válogatott balhátvéd Martin Collymore-ért az Arsenalnak, és némileg ellensúlyozva a magas árat, ingyen jött az amerikai középhátvéd James George, a tehetséges brazil balszélső Junior, valamint a török csatár Kamil Yilmaz a Rapid Wientől. Ezen kívül 3 milliót fizettem ki a német szélső Marcel Hoffmannért, aki 16 éves, aki nagyon ígéretesnek tűnik a jövő szempontjából. A januári átigazolási szezonban tovább erősítettem, érkezett a 18 éves svéd Mikael Ramström és a nála pár évvel idősebb skót Ross Shanks a védekező középpályás posztjára (gondolva a 32 éves Zargo Touré jövőbeli kiváltására), valamint a mexikói Ricardo Ramírez a középpályára. Közülük talán a török csatár a legidősebb a maga 24 évével…

A távozókról… Kyle Bartley 2.4 millióért a Wiganbe ment, míg Joost Sandersért 3 milliót fizetett a Sevilla (egészségükre, mert nem ért annyit). Az idősebb játékosok közül az elvágyódó Rubén Rochina-ért a Sociedad adott 1.8 milliót, a 33 éves Jonny Evans pedig 1,4 millióért került a Fulham-hez. Januárban a legmagasabb keresetű Pablo Sarabia-t is eladtam az Aston Villának 4 millióért, miután nem volt hajlandó belemenni a csökkentett fizetésű szerződésbe (a Villánál 325e lett a fizetése, ennyiért maradhatott volna, tehát nem értem!), míg Ramírez érkezése miatt a brazil Amoroso is távozott 5 millióért az FC Porto-ba.

Jól kezdődött a szezon, hiszen az első tétmeccsen egyből megnyertük a Community Shield-et, ahol az Arsenal-t vertük meg 2:0-ra Tom Andrews és Kamil Yilmaz góljaival.

A legfontosabb kérdés azonban az volt, hogy képesek vagyunk-e zsinórban harmadszorra is megnyerni a bajnokságot, és hogy tudunk-e maradandót alkotni végre a Bajnokok Ligájában. A bajnokság izgalmasra sikeredett, mert szinte végig versenyben voltunk az elsőségért, és a végén mindössze 1 ponttal előztük meg a Manchester United-et. A bajnoki cím a Chelsea otthonában dőlt el a 37. fordulóban, amikor óriási meglepetésre az 1. percben kapott Lukaku gól után 0:1-ről fordítva, Kamil Yilmaz és Junior góljaival megfordítottuk a mérkőzést, és ezzel behozhatatlan előnyre tettünk szert. Az előző évek forgatókönyvéhez hasonlóan a Manchester City a 30. forduló tájékán – pár gyenge eredmény hatására – kiszállt a bajnoki címért folyó küzdelemből, mi pedig a ManUtd-al vérre menő harcot folytattunk az utolsó percig. Pedig nagyon beragadtunk a rajtnál, az első négy forduló után az elvárt 12 pont helyett csak 4 pontunk volt, de utána összekaptuk magunkat, a következő 10 mérkőzésen nem találtunk legyőzőre.

A nagy múltú Chelsea a 8., a halovány szezont maga mögött tudó Liverpool a 12., az évek óta kitörni képtelen Tottenham pedig csak a 13. lett a bajnokságban, ami tőlük szégyenletes produkció. A szezon meglepetés-csapata a Birmingham City, akik a Bajnokok Ligáját érő 4. helyet szerezték meg. A birminghami csapatot 10 éve vette meg egy Kaakinen nevű finn milliárdos, és a másodosztályból hozta fel őket a Premier League élmezőnyébe. A Liverpool amúgy nem tudom, mit csinál, de igencsak megindultak lefelé a lejtőn. Két szezonnal ezelőtt kirúgták a gárdát Ligakupa és FA-Kupa győzelemre vezető Bob Bradley-t, és a helyére kinevezett Rémi Garde 5 hónapig, az őt követő Jose Mourinho pedig 7 hónapig volt mindössze a Liverpool menedzsere. Most Antoine Kombouaré az edző, de csak jelzem, a kinevezése óta már eltelt 5 hónap…Ennek tükrében nem is meglepő ez a kiváló 12. hely…

Ezzel zsinórban harmadszor nyertük meg a bajnokságot, ami kiváló eredmény! Csak összehasonlításképpen a Blackburn Rovers évi 53.8 milliót költ a játékosok fizetésére, míg a Manchester City 112 milliót, az Arsenal 102 milliót, a Birmingham City pedig 98.2 milliót (ez utóbbi meglepetés azért!). Az 53.8 milliós fizetési kerettel mindössze a 9. helyen vagyunk a Premier League-ben. A Manchester City az elmúlt 3 évben összesen 150 millió fontot költött új játékosokra (59 milliós eladási bevétel mellett). A Manchester United ennél is többet, összesen 173 milliót fordított erősítésre, míg az érkező oldalon mindössze 20.5 millió szerepel. Ugyanez a mutató az idei év meglepetés-csapatánál 116 millió font összesen kiadásra és 20.6 millió eladásra. Ezzel szemben a Blackburn az elmúlt három évben a többiekhez képest aprópénznek tűnő 63.5 millió fontot költött új játékosokra, és 59 millió volt az eladás, tehát gyakorlatilag fele annyiból sikeresebbek vagyunk, mint a gigaklubok és hozzájuk képest a bevételi oldal is jelentősebb. Ez pedig azt bizonyítja, hogy évről-évre megtalálom a megfelelő, de megfizethető játékosokat és azt is megmutatja, hogy itt nem „galaktikázni” kell, hanem hatékony csapatot építeni. Az Aston Villa idén 50 millió fontot költött, hogy 6. legyen (bár ők azért előreléptek a 10-12. helyről), az Arsenal pedig 49 milliót, hogy az 5. helyen végezzen. Ez túl sok pénz, túl szerény eredményekért.

Érdekesség, hogy a korábbi években jelentkező karácsonyi hullámvölgyet viszonylag jól megúsztuk, az egyetlen visszaesés februárban volt, amikor kiesünk a FA Kupából az 5. fordulóban egy 94. percben kapott góllal a Swansea otthonában, kikaptunk a bajnokságban a ManUtd-től, és Bayer Leverkusen kettős vereséggel búcsúztatott bennünket a Bajnokok Ligájából. Ezeket leszámítva az egész év jól sikerült.

A Bajnokok Ligájában első látásra nehéznek tűnő, de viszonylag egyszerű csoportba kerültünk, az FC Porto, Panathinaikos és a Fenerbahce mellé, ahonnan 4 győzelemmel és 2 döntetlennel jutottunk tovább. Az egyenes kiesési szakaszban a lassan már mumusként számon tartott Bayer Leverkusen kettős győzelemmel (3:1 otthon és 2:1 idegenben) búcsúztatott bennünket, pedig mindkét meccsen emberelőnyben játszottunk. Az első mérkőzésen 73 percet, a visszavágón pedig 48-at, mégsem sikerült a bravúr. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a németek kiváló csapatot építettek, zsinórban háromszor nyert bajnokságot a gárda.

A játékosok értékelése immár hagyományosan a francia David Masson-nal kezdődik, és sohasem alaptalanul! Masson idén is megállíthatatlanul futballozott, 35 bajnoki mérkőzésen 35 gólt ért el, amivel megszerezte az angol gólkirályi címet. Az idei 9 válogatottbeli fellépésén 7 gólt ért el, ezzel 43/36-os válogatottbeli mutatót tudhat magának. A bajnokságban 191 találkozón 131-szer zörgette meg a hálót a még mindig csak 24 éves játékos. Zseniális! Szezon közben meghosszabbította a szerződését, a következő 4 szezont nálunk tölti, miközben a fizetése mindössze 350.000 font havonta. Nagyon csendes, szerény játékos, nincs vele gond, a szerződéskötés is simán zajlott. Az értéke 32,5 millió font, 60 millió alatt szóba sem állok senkivel.

A szezon elején nagy reményekkel igazolt Marcell Hoffmann 13 mérkőzésen játszott, leginkább még csereként, de egy rekordot máris a magáénak tudhat: 16 éves és 199 napos korában a Premier League legfiatalabb gólszerzője lett! Tőle sokat várok az elkövetkező 2-3 szezonban!

A kapuban kirobbanthatatlan volt Jéróme Garcia (33/-), de ha őszinte akarok lenni, összességében annyira nem védett jól. Helyettese az amerikai Chris Novak (18/-) amikor lehetőséget kapott, nem győzött meg, hogy neki kellene lenni az elsőszámú kapusnak, több baki is fűződik a nevéhez.

A megszokottaknak megfelelően Masson (7,64) után a legjobb átlaggal rendelkező futballista a középhátvéd Tom Andrews (7,58-as átlag, 36/9) lett, aki rendszerint a kapu előtt is jeleskedik. Ebben a szezonban a 23 éves Marc Fournier (33/2) is felnőtt mellé, ketten együtt hihetetlen jó párost alkotnak. És nem beszéltem a jobb hátvéd posztján játszó, elnyűhetetlen 31 éves Loris Néry-ről (7,28-as átlag, 38/-), illetve a másik oldalon egyre jobb formát mutató 20 éves Carlao-ról (7,27-es átlag, 31/-). A drága pénzért megvett Martin Collymore-nak (7,12-es átlag, 25/-) igencsak fel kell kötnie azt a bizonyos nadrágszárat! Ha ők nem játszottak, megbízható helyettesük volt Gabriele Datteri (27/-) és James George (23/4). A nagy tehetségnek induló Thomas Nielsen (11/1) és Valerio Bonacci (6/1) nem kaptak túl sok lehetőséget, a lejáró szerződésű Thomas „Helveg” Nielsent (12/-) pedig a szezon végeztével eladtam a Fenerbahce-nak.

A védekező középpályás poszton volt talán a legnagyobb mozgás, a korábbi stabil kezdő Zargo Touré (13/2) lassan kiszorul a csapatból, a brazil Dionísió (19/-) jobb teljesítményt nyújt nála. Touré viszont a szívemhez nőtt, rá fogom beszélni, hogy 2-3 szezon múlva vonuljon vissza és maradjon a csapatnál, mint edző. Ezen poszton jött még számításba Ross Shanks (14/1), aki hamar a szurkolók kedvence lett, és a 18 éves Mikael Ramström is játszott 2 mérkőzést.

Ha középső középpálya, akkor szinte csak David Bascunan (22/-) és Ricardo Ramírez (11/1) jöhet szóba, de egyre nagyobb szerepet követel magának a 20 éves angol Matt Harper (27/4), aki két kiállításával alaposan aláásta a saját renoméját, olyannyira, hogy megunva a panaszkodását, pár hétre a tartalékcsapatba is száműztem.

A szélső esetében a jobb oldalon Rubén Padilla (36/6) vitte a prímet, a 6 gólja mellett kiosztott 18 gólpasszt is, amivel kissé kiszorította Tom Ringgaard-ot (35/5, 7 gólpassz) a csapatból.  A dán szélső amúgy is kicsit haloványabb volt a megszokottnál, jövőre neki kicsit fel kell pörögnie, pláne ha eladom Padillát, mert ezt tervezem. Már tavaly is vitte volna a Barcelona, de soknak találták a 30 milliós vételárat, idén nyáron 27-28 millióért odaadnám nekik. A bal oldalon a brazil Júnior (27/3, 7 gólpassz) játszott elsősorban, valamint Adam Taylor (42/15, 8 gólpassz). Rájöttem, hogy én az évek során eléggé alulértékeltem az angol válogatott csapatkapitányát, mert bár Taylor elsősorban csatár, bámulatos fizikai erejét szélsőként is tudja hasznosítani. Ezen a poszton is gólerős, és technikailag, mentálisan és fizikailag is kiváló értékekkel rendelkezik. Igazi célember, de érdekes módon ebben a szerepkörben a leggyengébb, szélsőként több hasznát veszem, mint második hullámban érkező befejező ember.

A csatársorban a fent említett David Masson (38/36) a legjobb, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy megtaláljam a mellé való ideális társat. Eleinte a frissen igazolt Kamil Yilmaz (34/13) tűnt jó választásnak, de a török játékos idővel beleszürkült a játékba, és a góllövés sem ment neki annyira. Igazából talán Charlie Freeman (29/11) tudott érdemben hozzátenni az idényhez, de se Vojtech Novak (14/4), se David Seculin (16/3) nem alkotott maradandót, igaz Seculin megsérült 7 hónapra. Novak amúgy is érdekes, minden szezon elején el akarom adni, de a szorgos mezőnymunkájával és a kapu előtti határozottságával mindig meggyőz, hogy ne tegyem. 

Ami vicces, hogy a stadionunk 100%-os kihasználtsággal működik, mind a 19 mérkőzésen telt ház volt, a jelenlegit viszont nem lehet bővíteni, de Matthewman elnök hallani sem akar egy új stadion építéséről. A 37.154 ülőhely kevés már az Ewood Parkban… Ha igazán a nagy csapatok közé akarunk tartozni, nem ártana legalább egy 50.000 férőhelyes aréna.

És végezetül pár szót a jövőbeni terveimről… Az első csapat keretében a 28 játékosból mindössze 5 angol játékos van (Taylor, Harper, Freeman, Andrews és Collymore). Ez mindössze 18%, ami elég kevés, ezért elhatároztam, hogy megpróbálok több angolt foglalkoztatni. Ennek első lépése a Chelsea-ben kevés lehetőséget kapó Teele Koetle (szép angol név, igazából lesotho-i származású) leigazolása, aki a kezeim alatt pallérozódik már egy ideje a válogatottban, hajtós, mozgékony kis szélső a 23 éves játékos. A másik kiszemeltem a Southampton szélsője Nabi Perry, akire ugyancsak a válogatottban figyeltem fel. De miatta el kellene adnom Padillát tényleg, remélem lesz rá érdeklődő. Az a szerencsém, hogy én vagyok az angol válogatott kapitánya is, és ott sok tehetséges fiatal játékost tudok kipróbálni, ők ketten például egy új nemzedéknek a feltörekvő tagjai.