5. év (2015-2016)
Bajnokság 5. helyezés
Community Shield vesztes
FA Cup 6. kör
Carling Cup 4. kör
Europa Liga győzelem
A holtszezonban ismét
meglehetősen sok pénzt költöttem el új játékosok vásárlására, összesen 34
millió fontot. Ennek legfőbb oka, hogy a hazai bajnokság és a kupák mellett a
sorozatos európai kupaszereplést lehetetlen egyetlen garnitúra
játékosállománnyal hatékonyan teljesíteni, ezért mindenféleképpen szükségessé
vált a keret bővítése. Ennek megfelelően ingyen érkezett cserekapusnak az olasz
Simone Colombi a Torino-tól és a
védekező középpályásként bevethető szenegáli Zargo Touré a francia élvonalbeli USBCO-tól. A csatárként és
szélsőként bevethető brazil Domingos
4,2 milliót kóstált, Wolfsburgból tette át a székhelyét. Ingyen érkezett a
Chelsea-től a lejárt szerződésű, 35 éves Ashley
Cole, aki bár pályafutása utolsó éveiben járt, mégis úgy gondoltam, hogy
tapasztalatával nagy segítség lehet. A csatársor erősítésére két kölcsönjátékos
érkezett, a svájci Baseltől a bivalyerős Astrit
Cenuka, és a Paris St. Germaintől a 17 éves David Masson.
Közülük főleg Masson látszott
ígéretesnek, a rendkívül gyors, robbanékony támadó a remek értékei ellenére
érdekes módon egyáltalán nem kapott lehetőséget Párizsban, simán kölcsönadták
egy olyan záradékkal, amelynek értelmében a kölcsön időszaka alatt 3,9
millióért végleg megvásárolhatom.
A távozók közül érdemes
megemlíteni Leight Griffiths-t, akit
végleg megvett az Aston Villa 4,2 millióért, valamint a nagy reményekkel
érkező, ámde ezeket igazolni nem tudó Dentinho
is távozott, érte 1,6 milliót adott az Udinese, ezzel kiérdemelte a
klubtörténet legnagyobb bukása címet (9 millióért érkezett egy évvel korábban).
A klublegenda Paul Robinsont sem
marasztaltam, a pályafutása zenitjén járó kapusért 775e-t adott a West
Bromwich. Ugyancsak a kora miatt adtam el Gael
Givet-et is a Lorientnek. Érdekesség, hogy a Real Madrid 3,6 milliót
fizetett ki az U18-as csapatban játszó Gurpreet
Thapa nevű ifistámért, lelkük rajta, ennyit biztosan nem ért a játékos.
A januári átigazolási szezonban
tovább folytattam a költekezést, rekordösszegért, 16 millió fontért érkezett a
fiatal spanyol Pablo Sarabia, aki
balszélsőként rendkívül ígéretesnek tűnt, sajnos ehhez rekordfizetést is kért.
A Granadában figyeltem fel egy tehetséges szélsőre, Adrián García Fernándezre, akit 1,1 millióért sikerült a csapathoz
csábítani. Nagy fogásnak ígérkezett a 18 éves nigériai balhátvéd Abdullah Chukwu leigazolása, az afrikai
játékos jó teljesítménnyel hívta fel magára a figyelmet. A középpályás Axel Witsel 7,5 milliót kóstált, érte
már jobban a zsebembe kellett nyúlnom, de a hiányposztnak számító középső
középpályás pozícióra érkezett.
Az előző évi kupagyőzelem miatt egy Community Shield mérkőzéssel kezdtük a szezont, de 3:1 arányban alulmaradtunk a Liverpool csapatával szemben. Hat nappal később a bajnoki nyitányon sikerült bosszút állnunk, mert 1:0-ra legyőztük őket, így jól sikerült a start. Nem akármilyen kihívás elé állított a sorsolás, mert az első négy mérkőzésen a Liverpool, a Chelsea, az Arsenal és a Manchester City csapatával mérkőztünk. A Chelsea ellen még sikerült egy vízilabdás eredménynek tűnő 4:4-et játszanunk, a két másik gigász azonban kíméletlenül bedarált bennünket. A gyengébb kezdés ellenére egész tisztességes teljesítményt nyújtottunk, a Manchester United ellen például 4 pontot szereztünk, ami egészen az 5. helyig repített bennünket, közvetlenül a nagynevű csapatok mögé. Ebben az évben már látszott, hogy kedvező körülmények esetén és némi szerencsével már képesek vagyunk legyőzni a nagyobb csapatokat.
A két hazai kupában nem értünk el
veretes eredményeket, a Carling Cup-ban
a Wigan, a FA Kupában a Manchester City
búcsúztatott bennünket, de ezekre nem is fordítottam akkora figyelmet.
Annál jobban sikerült a
nemzetközi porond! Az Europa Liga
selejtezőjében az FC Vaduz nem azt a
színvonalat képviselte, mint amit a Premier League-ben megszokhattunk, ezért kettős
győzelemmel, egy 3:0-lal és egy 4:1-gyel léptünk tovább a csoportkörbe, az Omonia Nicosia, az AZ Alkmaar és a Fiorentina mellé.
Úgy gondoltam, ebből a csoportból kötelező a továbbjutás! A várakozásoknak
megfelelően az olaszoktól mindkét mérkőzésen kikaptunk (1:2 és 0:1), a másik
két gárda ellen pedig, mindkét meccsen (Omonia ellen 4:0 és 4:1, AZ ellen 2:0
és 3:2) győztünk.
Kisebbfajta örömujjongásban
törtünk ki, amikor is kisorsolták az első kieséses körre a Celtic gárdáját ellenfélnek… Nem is jelentettek nagy akadályt,
otthon a 4:1-es eredménnyel gyakorlatilag már eldöntöttük a továbbjutást, idegenben
pedig, már csak arra kellett figyelni, hogy ne kapjunk ki nagyon, 2:2-es
döntetlent sikerült elérni. Ahogy a skótok ellen szerencsénk volt, úgy volt a
következő kör sorsolásánál balszerencsénk, ugyanis a félelmetes Manchester United-et kaptuk. A
manchesteri alakulat mindent tud rólunk, és bár néha-néha már megcibáltuk az
oroszlán bajuszát, csaknem lehetetlennek tűnt a továbbjutás! Főleg úgy, hogy az
első hazai találkozón csak kínkeserves 1:1-es döntetlent sikerült elérni. Az
Old Traffordon azonban az esélytelenek boldog nyugalmával a semmiből 3:3-as
döntetlent küzdöttünk ki, aminek következtében idegenben rúgott több góllal mi
mentünk tovább! A sors fintora, hogy az egyenlítő találatunkat az a Christopher Samba szerezte egy
öngóllal, akit pár éve adtunk el rekordösszegért Manchesterbe. A negyeddöntőben
megint a sóhajtásoké volt a főszerep, mert a vártnál tovább eljutó görög Panathinaikos-t kaptuk ellenfélül. A
manchesteri siker miatt felszabadulva, gátlásoktól mentesen egy hatossal
küldtük haza a görököket (6:1 lett a vége, Matavz kétszer, Sturridge, Bartley,
Vukcevic és Domingos volt eredményes), majd a visszavágót is behúztuk 2:1-gyel
(Sturridge, Matavz).
Következhetett az elődöntő… És az
újabb gigász, a galaktikus Real Madrid,
és a 85.000 férőhelyes Bernabeu stadion. Meglepetésre nem bírt velünk a királyi
gárda, rendkívül taktikusan futballozva egy 1:1-es döntetlennel (Matavz)
készülődhettünk a hazai találkozóra, amelytől jobban tartottam, mint az
odavágótól. A Real Madrid minden pályán félelmetes ellenfél! Ehhez képest
óriási meglepetésre simán nyertünk 2:0-ra, Sturridge és Ilicic góljaival,
amivel bejutottunk az Europa Liga döntőjébe!
A döntőben az olasz Inter volt az ellenfél, de azt hiszem,
hogy még sokszor megemlegetik ezt a napot, ugyanis ellentmondást nem tűrően és
végig taktikusan játszva értük el az álomszerűen hangzó 7:2-es végeredményt. Tim Matavz 3, Tom Ringgaard 2, Sturridge és
Bartley 1-1 gólt szerzett. Az ellenállhatatlanul focizó Ringgaard 18 évesen két
gólt szerez egy európai kupadöntőben, uramisten! Hihetetlen egy éjszaka volt!
A kupasiker miatt az egész évvel
maradéktalanul elégedett lehetek. Sajnos a fő gólvágó Rubén Rochina (21/9) egy 3 hónapos sérülésből visszatérve ismét
megsérült, ezért csak a szezon 2. felére tért vissza, és elég nehezen kapta el
ismét a fonalat. Helyette Daniel
Sturridge (36/20) és Vojtech Novak
(44/17) volt a gólfelelős, mindketten remekül játszottak az idényben. A
fiatalok közül egyre nagyobb szerepet követel magának Tom Ringgaard (34/9), aki a gólok mellett kiosztott 11 gólpasszt
is. Egyelőre azonban még Chris Brunt
(31/5) a jobbszélső, de úgy érzem, már nem sokáig. A másik oldalon egyértelmű,
hogy Pablo Sarabia (21/2) viszi a
prímet, de tőle több gólt várnék. Simon
Colombi (43/-) védett az egész szezonban, mégpedig egészen kiválóan. A
fiatal Abdullah Chukwu 8 mérkőzésen
kapott szerepet, ő még nem teljesen épült be a csapatszerkezetbe.
A friss igazolások esetében
többet várok Domingos-tól (33/6), Axel Witsel (13/-) pedig egyértelmű
melléfogásnak tűnik fél szezon alapján. Hiába kiválóak az értékei, egyszerűen
nem találja a ritmust a jelenlegi szerkezetben, pedig neki kellene diktálnia az
iramot. Nagyobb fogás volt Zargo Touré
(31/-), akivel végre olyan védekező középpályást sikerült megszerezni, amire
vágytam. Masszív, erős, mentálisan kiváló, remélem, hosszú időre megoldja ezen
a poszton a feladatot. Ashley Cole 8
mérkőzésen játszott, és bár hiába kínáltam új kontraktust számára, 36 évesen a
visszavonulás mellett döntött.
Kyle Bartley, Alex Smithies és Daniel
Sturridge az én irányításom alatt lett angol válogatott, és bár egyik sem
stabil csapattag, de a kapust leszámítva rendszeresen játszanak. Örömteli, hogy
több tehetséges fiatalra tettem szert az elmúlt 1-2 szezonban, Tom Ringgaard, David Kuce, David Masson, Vojtech
Novak és a nigériai Abdullah Chukwu
stabil csapattagnak mondható, és mind még csak 18-19 éves.
A kölcsönben lévő David Masson játékával azonban nem
voltam kibékülve, a kölcsön időszaka alatt 12 bajnoki találkozón játszott, de
egyetlen gólt sem sikerült összehozni, ami egy csatártól azért kevés, ezért
komolyan gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán kihasználjam-e a szerződésben lévő
záradékot. A januári átigazolási időszak végén azonban arra a döntésre
jutottam, hogy kár lenne elszalasztani egy ilyen kaliberű játékost, ezért 3,9
millióért a fiatal francia is véglegesen csatlakozott hozzánk. Az utána következő
4 mérkőzésen sem tudott betalálni, de én tudtam, hogy nem mindig lesz ez így.
Bíztam az ösztöneimben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése