6. év (2016-2017)
Bajnokság 6. helyezés
Európai Szuperkupa vesztes
Európa Liga negyeddöntő
FA Cup 4. kör
Carling Cup 3. kör
Ez az év úgy vonul be a
történelemkönyvekbe, mint amikor komolyan elgondolkodtam, hogy valamit rosszul
csinálok. Elgondolkodtam, hogy miért hozok a csapathoz szezononként 20-30
milliókat költve új játékosokat, amikor az első csapatba szépen lassan beépülő,
ingyen, illetve bagóért érkező fiatal, 18-19 évesek is simán hozzák ugyanazt a
teljesítményt, ráadásul bennük még megvan a fejlődés lehetősége is. A másik
problémám, hogy évek óta gyakorlatilag megrekedtünk egy bizonyos szinten,
ahonnan nem tudunk feljebb lépni. Sok pénzből összeraktam egy olyan csapatot,
aki különösebb erőlködéstől mentesen simán odaér az 5-6. helyekre, de innen hogyan
tovább? Az angol sztárcsapatokkal nem tudok versenyezni, kétszer-háromszor
többet költhetnek igazolásokra és fizetésekre is egyaránt, velük egyszerűen nem
tudom felvenni a versenyt! Nekem kevés az, hogy néha-néha, amikor éppen úgy
vagyunk, és amikor éppen szerencsénk van, akkor egyik-másik nagyot legyőzzük,
ennél azért többre vágyom! Ezért a koncepcióm átalakításáról döntöttem.
Elhatároztam, hogy ettől a szezontól kezdve inkább a fiatalokra fogom építeni a
csapatot, úgyhogy valószínűleg ez az év még az átmeneti időszakról fog szólni.
Az igazolásokat is ebben a
szellemben kezdtem el, két olyan játékos érkezett a csapathoz, akik fiatalok és
reményeim szerint hosszú éveken át minőségi futballt tudnak produkálni. A
Wolverhamptontól megszereztem 6,5 milliórt Adam
Taylort, aki a támadók azon vállfaját képviseli, akik testi erejüket
használva teremtenek gólhelyzeteket. Taylor erős, jól fejelő, masszív
felépítésű játékos, aki a szélső poszton is bevethető. Meglepően olcsón, 7
millióért sikerült megszereznem a Tottenham középső védőjét, Tom Andrews-t, aki rövid időn belül az
angol bajnokság legjobb középhátvédjének ígérkezik. Nem is értem, hogy miért
mondott le róla ilyen könnyen a londoni csapat! Mivel a középső középpályás
poszt eddig egy neuralgikus pontnak számított, megszereztem Jordan Henderson-t a Liverpooltól 3,8
millióért. Tőle minőségi játékot várok el, és hogy passzok tömkelegével
szolgálja ki a támadókat. Rajtuk kívül még Laurent
Koscielny 2,6 millió fontért leginkább tartalék középhátvédnek érkezett.
Nem sokat gondolkodtam Tim Matavz eladásán, a Sampdoria egy
tisztességesnek mondható 9,75 milliós ajánlatot tett, ezzel a
kiegyensúlyozatlan teljesítményt nyújtó cseh támadó távozott. Mivel Tom
Ringgaard egyre jobban kisajátította a jobb oldali szélső pozícióját, ezért Christ Brunt is vette a kalapját, érte
2 millió fontot fizetett a Southampton. Egy szezon után a brazil Domingos is hazatért a Sao Paulo-hoz
3,1 millió ellenében.
Az átmeneti évre vonatkozó
jóslatom mindenesetre megállta a helyét, mert csak a 6. helyen végeztünk a
bajnokságban. A szokásos forgatókönyv szerint zajlott az egész, a nagycsapatok
ellen semmire sem voltunk jók, mindössze a Chelsea-t
tudtuk hazai pályán megverni 3:2-re a bajnokság finisébe fordulva. Egyébként az
Arsenal és a két manchesteri csapat
simán legyőzött bennünket idegenben, otthon ellenük mindössze gyenge
döntetlenekre futotta, az ágyúsok ellen még arra se. Ez egyértelműen kevés!
Kevés lehetősége van mind a
játékosoknak, mind az edzőnek, hogy Európai Szuperkupa döntőben szerepeljenek,
nekünk ez az elmúlt évi Európa Liga győzelemmel megadatott, de sajnos nem
tudtunk élni a lehetőséggel. A Bajnokok Ligája győztes Manchester City 3:1-re legyőzött bennünket (itt is), a kékek három
góljára csak Vojtech Novak tudott felelni egyetlen találattal. Tovább fokozva a
szenvedéseimet, a Carling Cup 3. körében a másodosztályú Hudderfield búcsúztatott bennünket úgy, hogy még gólt sem
szereztünk a találkozón. Az FA Kupában egészen a 4. körig „meneteltünk”, ahol a
„világklasszis” Southampton rámolt
be 4 gólt Colombi hálójába… Ugye, érezhető a sorokból áradó irónia?
Az Európa Ligában viszont
elfogadhatóan szerepeltünk, a Lorient,
Malaga, Rubin csoportból simán továbbjutottunk 4 győzelemmel és 2
döntetlennel. A spanyolok ellen döntetleneztünk mindkét alkalommal, a
visszavágón igazi vízilabdás eredmény született (4:4). A kiesés körben először
az Athletic Bilbao volt az ellenfél,
akiket a vártnál könnyebben, egy 3:0-ás (Ringgaard, Vukcevic, Rochina) és egy
4:2-es (Sturridge 3, Masson) eredménnyel búcsúztattunk. A következő körben a Borussia Dortmund-ot kaptuk, ami szinte
garancia volt a kiesésre! Az első mérkőzésen, hazai pályán mindenesetre az
óvatos játék nem hozott eredményt, mert 1:0-ra a németek győztek. A visszavágón
„minden mindegy” alapon támadó szellemben küldtem pályára a csapatot, és nagy
meglepetésre 3:0-ra (Masson 2, Evans) győztünk! Itt fogadtam meg, hogy hazai
pályán soha többet nem fogok védekező szellemben játszani! A negyeddöntőben
aztán „megállj”-t parancsolt a meglepetésre idáig eljutó Stoke City… Idegenben 1:0-ra kikaptunk, de a hazai meccset
elszúrtuk, csak 1:1-et sikerült elérni Sturridge góljával, amivel kiestünk.
És hogy ki volt a szezon
legjobbja? Egyértelműen Daniel Sturridge
(41/22), aki tényleg földön/égen/levegőben lövöldözte a gólokat
megállíthatatlanul. Mellette legtöbbet Vojtech
Novak (30/17) játszott, de egyre nagyobb szerepet követelt magának a
tinisztár David Masson (33/13), aki
végre megtalálta a sokáig keresett góllövő-cipőt. Bíztam benne, ő pedig méltó
volt a bizalomra. Adam Taylor (15/5)
beilleszkedése lassabb volt, vele ellentétben Tom Andrews-on (17/1) látszott, hogy az egyik legnagyobb angol
tehetség lesz, aki remekül megértette magát Jonny Evans-szel (32/6) hátul. Laurent
Koscielny (24/3) kevesebb szerepet kapott, és elégedetlen vagyok Jordan Henderson (19/2)
teljesítményével a középpálya közepén. Lődörögni az utcán kell, de nem egy
Premier Ligás mérkőzésen! A két szélsővel elégedett vagyok, Tom Ringgaard (34/5) a rúgott 5 gól mellett
kiosztott 12 gólpasszt is. A másik oldalon Pablo
Sarabia (31/5) 5 góllal és 11 gólpasszal zárta az évet. Rubén Rochina (36/10) idén kevesebbet
villogott, de a fiatalok kezdik kiszorítani a csapatból a spanyolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése