8. év (2018-2019)
Bajnokság 2. helyezés
Bajnokok Ligája 1. kiesési kör
Carling Cup elődöntő
FA Cup győzelem
Community Shield győzelem
A holtszezonban távozott a
gólerős Daniel Sturridge, a
Liverpool 16 milliós ajánlatára nem tudtam nemet mondani, így fő kérdés volt,
hogy mire megyünk a gólerős támadó nélkül. Ugyancsak a távozók sorát erősítette
Abdullah Chukwu, akiért 10 milliót
fizetett az Aston Villa (és utána az év legrosszabb igazolása lett Angliában!),
így 3 év után a fiatal nigériai is vette a kalapját. Januárban csatlakozott
hozzájuk Jordan Henderson is, az
angol teljesítményével elégedetlen voltam, ezért elpasszoltam a Stoke City-hez
4 millióért. Két régi motoros is távozott, Kyle
Naughton és Steven N’Zonzi,
mindketten a Birmingham City-hez, értük 3.7 milliót kaszáltam. Az érkező oldal
meglehetősen rövid volt, egyetlen jelentős igazolásom a francia hálóőr, a 20
éves Jerome García volt, akit 6
millióért csábítottam el Párizsból. A PSG egyébként az utóbbi években az egyik
legnagyobb importőrünk lett a játékosokat tekintve, több olyan tehetségről is
lemondtak, akik aztán nálunk sztárok lettek. Elég furcsa egy üzletpolitika! :)
Igazából nem is terveztem nagy igazolásokat, a jelenlegi keret erejében bíztam, és természetesen a fiatalok nagymértékű fejlődésében. Az első skalp mindenesetre hamar meglett, a Community Shield-en 2:1-re megvertem a Manchester City-t, amivel elhódítottuk a trófeát.
A francia csodagyerek David Masson szenzációsan kezdte az
évet, sorban lőtte a gólokat, és csatártársa Vojtech Novak is kitett magáért. Sajnálatos módon Masson november
végén 3 hónapra kidőlt a sorból, majd tovább erősítve a balszerencsénket Novak
is követte 3 hónapra december közepén. Jó karácsonyi ajándék volt! Santa Claus
is coming to town… T.Hanks! Mindenesetre adódott a lehetőség, hogy a többi
csatár megmutassa, mire képes! A cserék közül Charlie Freeman 9 gólt, Rubén
Rochina pedig 8 gólt szerzett a sérülések ideje alatt, tehát szavam nem
lehetett. Masson mindenesetre a sérülés után ott folytatta, ahol abbahagyta, a
visszatérés utáni első mérkőzésen, ahol kezdőként lépett a pályára, már az 1.
percben gólt szerzett. Fantasztikus játékos!
A Bajnokok Ligájában a Paris St. Germain, a Celtic és az Olympiakos voltak az ellenfeleink, és különösebb erőlködés nélkül öt győzelemmel és egy vereséggel jutottunk tovább. Egyetlen feketepont a párizsi visszavágó, ahol az egész csapat csődöt mondott és egy szégyenteljes 4:0-s vereséggel távoztunk. Hiába, a fiatal csapatom még nem készült fel lélekben a párizsi pokolra! Az első kiesési körben a Leverkusen ellen az idegenbeli 1:0-s vereség után benne volt a továbbjutás lehetősége, de nem tudtunk élni vele, mert otthon csak 2:2-es döntetlenre futotta, így búcsúztunk a sorozattól.
A bajnokságban többé-kevésbé
egyenletes teljesítménnyel hódítottuk el az ezüstérmet, ami remek eredménynek
számít. Sajnos itt sem hófehér minden, mert döntő pillanatban, a bajnokság
hajrájában nem tudtuk legyőzni a Manchester
City-t otthon, amivel a +1 pontos előny helyett csináltunk egy -5 pontos
hátrányt, amit már nem tudtunk ledolgozni. De még így is meglehetett volna a
bajnoki cím, mert az utolsó fordulóban 2 pontos hátrányban lehetőséget adtam a
nyavalygó Alex Smithies-nek a
kapuban, és az angol játékos gyenge teljesítménye miatt (többek között egy
öngóllal) csak 3:3-as döntetlent játszottunk a Southampton ellen. Ha nem kapjuk
ezt a 3 gólt, akkor mi vagyunk a bajnokok, mert a City döntetlenezett az
Everton ellen. Én döntöttem Smithies mellett, hibáztam!
Jó teljesítményt nyújtottunk az FA Kupában, hiszen irányításom alatt immáron másodszorra sikerült megszereznünk a trófeát. A Charlton (5:2), az Aston Villa (1:0), a Birmingham City (6:0) és az Arsenal (1:0) legyőzése után az elődöntőben a Manchester Unitedet (2:2) búcsúztattuk büntetőkkel. A döntőben a nagy riválisunkkal csaptunk össze, de a Burnley kevés volt hozzá, hogy azon a napon megfogjon bennünket, 2:0-s eredménnyel megnyertük a kupát. A Carling Kupából a Liverpool vert ki bennünket az elődöntőben, két megalázó eredménnyel (1:3 és 1:4).
Az idény legkiválóbb játékosa a tavalyi évhez hasonlóan a dán Tom Ringgaard volt, aki 35 mérkőzésen 12 gólt szerzett szélsőként, és ezek mellé még kiosztott 19 gólpasszt is! Nem csoda, hogy ő lett az Év játékosa Angliában és bekerült az év csapatába is. A csatárok teljesítményére sem lehet panasz, David Masson 28/20, Vojtech Novak 26/11, Rubén Rochina 34/11, Charlie Freeman 36/18, Adam Taylor pedig 39/9-es mutatóval zárta az évet. A hátsó alakzatban Jerome García leigazolása telitalálat volt, előtte a 23 éves Tom Andrews (37/4) szervezte a védelmet, a brazil Amoroso (38/5) uralta a középpályát, a kettő között pedig Zargo Touré (34/-) állta az ellenfél rohamait. A széleken az előbb említett Ringgaard, a másik oldalon Osvaldo Pineda (41/10) és Pablo Sarabia (29/3) szerepelt. Érdekesség, hogy a mexikói kiszorította az első csapatból Sarabiát, pedig tavaly még fordítva volt az erősorrend.
Jövőre szeretném végre elhódítani
a várva várt bajnoki címet, de nagyon nehéz lesz! A Manchester City egy ideje
egyeduralkodó Angliában, én nem tudok versenyezni azzal, hogy 30-40 milliókat
költenek 1-1 játékosra! Ennek ellenére csak 2 ponttal maradtam le idén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése