FM 2012 - Blackburn Rovers 2019-2020 (Megvan az első!)

9. év (2019-2020)

Bajnokság 1. helyezés

Bajnokok Ligája csoportkör 3. helyezés

Europa Liga 2. kiesési kör

Carling Cup elődöntő, FA Cup 3. kör

Community Shield vereség

Nem kezdődött ideálisan az év, hiszen a Community Shield-en egyből vereséget szenvedtünk a Manchester City ellen 1:0-ra. Szerencsére a bajnokságban sokkal jobban teljesítettünk, szinte az egész szezonban az élen álltunk, a 23. fordulóban szenvedtünk először vereséget a Manchester United otthonában. A bajnokság egyébként erről a három csapatról szólt, gyakorlatilag fej-fej mellett haladtunk végig, a többiek pedig jócskán leszakadva követték az élen álló triót. Se az Arsenal, se a Chelsea, se a Liverpool nem tudott beleszólni az első hely alakulásába. A szezon második felében egy kisebb hullámvölgybe kerültünk, ahol elveszítettük a vezető helyünket, és 4 ponttal meglépett a United. Egymás után kikaptam a két manchesteri csapattól és ikszeltünk a Liverpool-lal, és két gyenge találkozón kiestünk a Carling Cup-ból. Szerencsére kikecmeregtünk a gödörből, és hatalmas hajrával visszakapaszkodtunk az élre, amit meg is tartottunk a végéig, és egy pont előnnyel nyertünk. Ezzel huszonöt év után, 2020-ban ismét a Blackburn Rovers lett Anglia bajnoka! A hajrá nagyon izgalmas volt, a City addigra már leszakadt, és csak az utolsó fordulóban dőlt el, hogy ki lesz az első! A Tottenham otthonában kétség nem fért hozzá, hogy ki lesz a bajnok, Sarabia és Padilla góljaival 2:0-ra győztünk.

Igazából az döntött a javunkra, hogy bennünket ért el legkevésbé a szinte minden szezonban minden csapatnál jelentkező hullámvölgy, és akkor játszottunk a legjobban, amikor a legnagyobb szükség volt rá, nem roppantunk össze a hatalmas nyomás alatt. Mindhárom csapat megérdemelte volna a címet, most nekünk kedvezett a szerencse. Igaz, nem a szerencsének titulálom a címet, hanem a tudatos és átgondolt csapatépítésnek.

Mivel legfőképpen a bajnokságra koncentráltunk, a többi sorozatban gyengének nevezhető eredményeket értünk el. A Bajnokok Ligájából már a csoportból sem mentünk tovább, a Barcelona és a Juventus mögött a 3. helyet szereztünk csak meg, majd az Európa Ligában a Feyenoord-ot még 4:1 és 3:0-lal kiejtettük, de a Dinamo Kijevvel már nem bírtunk, és halovány játékkal és két vereséggel búcsúztunk a nemzetközi porondtól. A Carling Cup-ban elődöntőig jutottunk, ahol a másodosztályú Sunderland kiütötte a harmadik ligás teljesítményt nyújtó Blackburnt. Már otthon 2:0-ra kikaptunk, a visszavágón pedig egy kínkeserves 2:2-öt értünk csak el. Sajnos éppen a fent említett hullámvölgy idején játszottuk ezt a két meccset.

Az igazolásaim jól sikerültek, érkezett egy fiatal francia hátvéd, Marc Fournier 3.3 millióért, az olasz középhátvéd Gabriele Datteri 900e-ért, a korábban kölcsönben már egy fél szezont nálunk töltő svájci csatár Astrit Cenuka ingyen, és bagóért leigazoltam a Manchester City erőcsatárát, az olasz David Seculin-t 4.4 millióért.

Simon Vukcevic az előző szezon végén ingyen távozott levezetni egy arab csapathoz, Vincent Pajotot kölcsönbe adtam a Lazio-nak, az öregedő Scott Dann-t érthetetlen módon megvette a Chelsea, a csapatból egyre inkább kikopó Josip Ilicic pedig elment a Lazio-ba. Egy nagy vesztség is ért, a figyelmetlenségemet kihasználta a Barcelona, és elhappolta tőlem a „csodaszélsőmet”. Osvaldo Pineda szerződése tartalmazott egy záradékot, aminek értelmében 19.75 millió fontért elvihető, és a katalán csapat szó nélkül ki is fizette érte ezt a nagy összeget. Hiába kínáltam a mexikóinak egy új, kedvezőbb kontraktust, a spanyolokat választotta. Csak az vigasztal, hogy ennyi pénzt megért, pláne úgy, hogy két szezonnal ezelőtt 4.3 millióért vettem.

Mivel neuralgikus pont volt a csapatban a középső középpályás poszt, ezért félidőben 11 millióért leigazoltam a Colo Colo sztárját, a chilei David Bascunan-t. A 20 éves játékos egyből a kezdőcsapatban találta magát, és az első mérkőzésen 8.30-as átlagot produkált, és a szezon további részében is remekül szerepelt, 16 mérkőzésen 6 gólpasszt és 2 gólt ért el.

A csapat húzóembere továbbra is a francia David Masson, aki 35 tétmeccsen 26 gólt szerzett a az idényben, és az EB gólkirálya is lett a francia válogatottban. Csatártársa a váratlanul feltámadó Adam Taylor (42/17) volt, Vojtech Novak (26/7), Charlie Freeman (11/2) és Rubén Rochina (31/11) kevésbé nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. David Seculin sem váltotta meg a világot (36/9), de ő leginkább szélsőként játszott, bár ennek tükrében kevés az általa elért 2 gólpassz.

A megfelelő középső középpályás hiánya és Rubén Padilla (38/13) nagymértékű fejlődése miatt az idény elején leginkább kényszerűségből Tom Ringgaard-ot ezen a poszton játszattam, de rájöttem hamar, hogy ezzel hibát követek el. Jó volt a dán középen, de a 7.10-es teljesítmény és a 10 meccsen 2 gól és 2 gólpassz nem az igazi Ringgaard, ezért korrigáltam a hibámat és visszatettem a jobb szélső posztjára. Ringgaard már a következő találkozón gólt szerzett, majd az utána következőn mesterhármassal üzent, hogy köszöni szépen! Na, ez az igazi Ringgaard! Év végén 8 gól és 16 gólpassz állt a neve mellett.

A hátvédsorban Tom Andrews (33/6) vitte a prímet, a kapuban pedig Jerome Garcia.

A következő szezonban megcélzom a Bajnokok Ligája győzelmet és a bajnokságban is szeretnék az élen végezni. Ennek eléréséhez igazoltam két játékost, mindkettő esetében a jövőt szem előtt tartva. A 18 éves angol Matt Harper és a brazil Carlao nagy tehetségek, fejlődőképes játékosok. A brazilt már 16 éves korában leigazoltam, de csak most, 1,5 évvel később jöhetett létre az átigazolás.