12. év (2022-2023)
Bajnokság 1. helyezés
Bajnokok Ligája elődöntő
Carling Cup győzelem
FA Cup győzelem
Community Shield győzelem
Ez az év úgy vonul be a
blackburni krónikákba, mint olyan év, amikor szinte mindent megnyertünk.
Gyakorlatilag, abban a sorozatban, ahol elindultunk, győztesként hagytuk el a
pályát. Egyetlen fekete pont a bizonyítványban a Bajnokok Ligája, ahol nem
sikerült bejutni a döntőbe, az elődöntőben ugyanis leckét kaptunk a taktikus
futballról. De menjünk csak sorjában…
Hogy is szól a népszerű focista
mondás? Végy egy jó kapust! Én vettem, hiszen a Birmingham City hálóőrét, Joe Lewis-t sikerült leigazolnom,
növelve az angol játékosok számát a csapatban. Igazából semmi gondom nem volt
az eddig a cserekapus szerepkört betöltő amerikai Chris Novak-kal, de ő egyszerűen túl jó kapus ahhoz, hogy a Garcia
mögött a cserepadon ücsörögjön, ezért elengedtem a portugál Sportinghoz. Sikerült
egy igazán jó üzletet is nyélbe ütnöm, csatlakozott hozzánk a Juventus jobb oldali védője, a francia Jean-Rémy Witakenge, akit évek óta
próbálok már megszerezni, de eddig nem sikerült. Witakenge a Manchester
Unitedben lett minőségi játékos, de az angolok hallani sem akartak róla, hogy
országon belül adják el, de két éve elpasszolták a Juventusnak, ahonnét
mindössze 7 millióért tudtam visszacsábítani a frusztrált játékost. Remek üzlet
volt, nem is vitás!
Érkezett a korábban említett
fiatal és gyors szélső, Teele Koetle,
aki reményeim szerint tehermentesíteni tudja Ringgaard-ot. Rajtuk kívül egy
merész húzással szerződést kínáltam a klub nélküli, 36 éves legendának, Wayne Rooney-nak is, de sajnos a
rekordszámú válogatottsággal bíró játékos már nem volt a régi. Ennek ellenére
úgy gondoltam, hogy a csere cseréjének még megteszi, de óvatosságból mindössze
1 éves szerződést írtunk alá vele.
Januárban viszont megkötöttem az
évszázad üzletét, mert aláírt hozzánk a Crvena Zvezda fiatal brazil
jobbszélsője, Marcelo! Nem túlzok,
ha azt mondom, hogy az egyik legjobb játékos lesz, aki a kezem alatt játszott,
és azon sem csodálkoznék, ha hamarosan egymásnak adnák a kilincset a kérők. Azt
már el sem merem mondani, hogy mindössze 3,3 millió fontba került. Rajtuk kívül
még érkezett egy angol játékos, John Cox,
aki csatárként és szélsőként is bevethető. Cox az egyre jobban lesüllyedő Liverpool-t hagyta ott a kedvünkért, 7
millióba került.
A távozókért összesen 43 millió
fontot kasszíroztam, ebből a januári átigazolási szezonban a Barcelona-hoz
igazoló Rubén Padilla egymaga 23,5
milliót ért. A spanyolt már régóta környékezte a katalán gigaklub, és bár 27
milliót szerettem volna érte, a végén azért megegyeztünk. Marcelo érkezésével kevesebb szerep jutott volna neki, mivel
Padilla inkább védekező stílusú játékos. Rajta kívül eladtam az utóbbi
szezonban sokat sérült Davide Seculint
a Sampdoriának 6,5 millióért, valamint Valerio
Bonacci is hazatért Nápolyba 3,1 millióért. A brazil balszélső, Junior is távozott, érte az AC Havre
fizetett 5 milliót. Szerződése lejártával ingyen igazolt a Fenerbahce-ba Thomas „Helveg” Nielsen.
A bajnokságban hatalmas fölénnyel végeztünk az első helyen, a második
helyezett Manchester United 15 ponttal lemaradva követett csak bennünket.
Szinte a szezon elejétől fogva már akkora pontelőnnyel álltunk az élen, hogy
kis híján hátradőlve szemlélhettük a többiek elkeseredett párharcát. Volt pár
nagyarányú győzelmünk is, a Wolves otthonában 6:1-re, a West Brom pályáján
8:1-re nyertünk, a Chelsea-t pedig hazai pályán poroltuk el 6:2-re. Sokáig az
Arsenal volt a legnagyobb kihívónk, azonban az ágyúsok a gyenge hajrá miatt
csak a bronzérmet tudták megkaparítani. Az erőtlen Manchester City a 4., a
Tottenham az 5., az ismét 58 millió fontot költő Aston Villa pedig a 6. helyet
szerezte meg. A Chelsea csak a 8. lett, míg az óriási mélyrepülésben lévő
Liverpool csak a 13. helyre tudott odaérni úgy, hogy májusban Antoine
Kombouarét is kirúgta az amerikai elnök, helyére a holland Gertjan Verbeek
érkezett, aki már a 4. menedzser két év alatt. Így nem lehet csapatot építeni!
De úgy sem, ahogy az Aston Villa teszi, a birminghami gárda az elmúlt 4 évben
319 millió fontot költött olyan játékosokra, akik alig tesznek le valamit az
asztalra. Pazarlás!
A FA Kupában az Aldershot
(3:0), a Derby (1:1 és 4:0), a Bolton (3:0), a Tottenham (5:0) után a döntőben simán vertük az Evertont (3:0), amivel a 3. FA Kupa
győzelmemet ünnepelhettük (a klubnak összesen ez volt a 9. sikere). A Carling Kupában a Middlesbrough (0:0, büntetőkkel 5:4), a Newcastle (2:0), a Huddersfield
(3:1), és a Reading (1:0 és 1:1)
legyőzése után a döntőben a vártnál könnyebben 4:0-ra vertük a széteső Arsenalt. Ezzel a 2. ilyen
kupagyőzelmemet ünnepelhettem (a klubnak ez volt a harmadik).
A Bajnokok Ligájában a CSZKA Moszkva, Olympique Marseille és
az AEK Athén csoport erősnek tűnt,
az első mérkőzésen mindössze 1:0-ra tudtuk megverni az oroszokat, majd utánna
Marseille-ben vereséget szenvedtünk. Aztán beindult a szekér, a görögöket elpáholtuk
mindkét meccsen (4:0 és 7:1), aztán a moszkvaiak (3:0) és a Marseille (4:1) is
kapitulált. A kieséses szakaszban a Valencia
kemény ellenfélnek tűnt, de az idegenben elért 1:1 után otthon 2:0-ra megvertük
őket. A negyeddöntőben aztán jött a mumus, ki más, mint a Bayer Leverkusen, de az előző évek gyakorlatától eltérően mindkét
találkozón 2:1-es győzelmet arattunk, így végre megszakítottuk az ellenük tartó
rossz sorozatot. Az elődöntőben az Atletico
Madrid eszén nem tudtunk túljárni, a higgadtan és taktikusan focizó
spanyolok ellen egy 0:0-s döntetlennel és egy 1:0-s vereséggel búcsúztunk.
A kapuban az előző évekhez
hasonlóan Jerome Garcia (45/-) védett,
aki magabiztosan állta az ellenfél rohamait. A cserekapusnak szerződtetett Joe Lewis (6/-) kevés mérkőzésen kapott
lehetőséget. A védelemben a Martin
Collymore (32/-), Tom Andrews
(36/6), Marc Fournier (28/5) és Jean-Remy Witakenge (36/-) hatékonyan
állították meg a támadásokat, hiányukban Carlao
(30/-), Gabrielle Datteri (39/8), James George (35/1) és Loris Nery (28/-) is remekül megállta a
helyét. Sőt, Datteri a jó teljesítményének köszönhetően év közben ismét
meghívót kapott az olasz válogatottba. Thomas
Nielsen (20/1) kiegészítő ember volt, nem sokat volt pályán.
A védekező középpályás poszton óriási
versengés volt Ross Shanks (23/-), Dionísió (25/2), Zargo Touré (23/1) és a fiatal Michael
Ramström (29/-) között. A svéd játékos egyébként az év felfedezettje nálam,
18 éves kora ellenére hihetetlenül jól játszott, most már komolyan számolok
vele a jövőben. Az év elején - értékelve a majd’ évtizedes munkáját a csapatnál
– a 33 éves Zargo Touré-val játékos-edzői szerződést kötöttem, a jövőben a
csapat fizikai felkészítése is ő feladata lesz.
A középpályán David Bascunan (25/6) végre úgy
játszott, ahogy egy irányítótól elvárja az ember, a gólpasszok mellett maga is
többször eredményes volt. Mellette Ricardo
Ramirez (32/4) és Matt Harper
(35/4) szántották fel a pályát. A széleken Tom
Ringgaard (37/7), Adam Taylor
(43/8), és a félidőben igazolt Marcelo
(16/2) villogott, rengeteg gólpasszal tömve a támadókat. Teele Koetle (25/5) kevesebbet játszott, de ha pályán volt, a
játékában mindig benne volt a gól. Külön szót kell ejtenem a 18 éves Marcel Hoffmann-ról (34/7), aki egészen
elképesztő formában és gólerősen focizta végig az idényt.
A támadók közül David Masson (32/35) volt a legjobb, de
ez aligha jelenthet meglepetést. A francia csatár elképesztő mérkőzés/gól
arányát megtörte egy márciusi 3 hónapos sérülés, aminek következtében ebben a
szezonban már nem lépett pályára. Azonban ezzel a hendikeppel is angol
gólkirály lett, megismételve a tavalyi elsőséget. Fő csatártársa immár Charlie Freeman (45/25) lett, aki
kiszorította Kamil Yilmaz-t (33/18)
a kezdőcsapatból. Persze, nem mintha a török játékos annyira gyengén
teljesített volna… John Cox (25/4) a
szurkolók kedvence lett, de biztosan nem a góljai miatt, ugyanis ezen téren
azért van még hova fejlődnie. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy inkább
szélsőként játszattam. Sajnos a nagypapakorú Wayne Rooney-tól (24/3) elég halovány teljesítményre futotta, de
alighanem tőle senki sem várt megváltást. Az év végén a rekordválogatott csatár
szögre is akasztotta a focicipőt. Még rosszabbul járt Vojtech Novak (14/3), aki egy 7 hónapos sérülés után tért vissza, de
borzalmasan visszaestek a képességei. Még 1 év van vissza a szerződéséből, ezt
ki fogja tölteni, de utána elengedem, mert már nem illik a csapatba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése